(for English synopsis, see below)

szerkesztette: Hajdu Péter és Z. Varga Zoltán

A Hungarian Literaure as World Literature kötet a világirodalom és a nemzeti irodalmak viszonyrendszereinek új elgondolásait javasló újabb világirodalom-elméletekre épít. Ezek szerint a kutatásoknak manapság sokkal kevésbé az egynemű nemzeti irodalmak legkiválóbb alkotásaiból létrejött hiperkánonokra, illetve azok létrejöttére kell irányulniuk, hanem művek, formák, műfajok és témák nemzetek, nyelvek, kultúrák közötti cseréjére, mozgására, a befogadás és az átsajátítás dinamikájának leírására. Mindennek társadalmi jelentőségi is lehet, hiszen nemzeti identitásunk kulturális formációi mindig is az európai (manapság a globális) kulturális hagyományokkal dialógusban jöttek létre, a világirodalom és a nemzeti irodalmak megkülönböztetése pedig történeti folyamat eredménye, szembeállításuk polarizálása az ön-kolonializáció, illetve az önmagába zárkózó nacionalizmus végleteihez vezethet. Kutatásunk ezt az ideologikus szembeállítást esettanulmányokon keresztül igyekszik lebontani, a „világ” és a „nemzet” fogalmait, „saját” és „idegen” alakváltozatainak keletkezését történeti kontextusukban mutatja be. Világirodalmi tekintettel nézni a magyar irodalom szövegeire, hagyományaira, intézményeire, közvetítő rendszereire nem csupán az idegen olvasók számára teszi könnyebben hozzáférhetővé a magyar irodalmat és kultúrát, amely persze vállalkozásunk egyik fontos célja volt, hanem a magyar irodalomtörténet-írás számára is új perspektívákkal szolgál. A Hungarian Literature as World Literature kötet irodalomtörténeti szintézis helyett a térségi kulturális és történelmi kölcsönhatásainak, az európai kultúra közös eszméinek, toposzainak, mítoszainak magyar átsajátításaira, s az így létrejövő irodalmi minták és kulturális identitásformák sajátosságaira fókuszál széles történelmi példatáron.

A kötet írásai a magyar irodalom és a világirodalom kapcsolódásait, az átvitel és az átvétel dinamikáját vizsgálják, azt, hogy milyen helyi jellegzetességek mentén, milyen geopolitikai kontextus és térségi történelmi tapasztalat függvényében artikulálódnak válaszok globális poétikai, eszmetörténeti kérdésekre. A fordításnak, a kulturális transzfernek, az egyetemes vagy globális intellektuális problémák lokális változatainak, európai értelmiségi hálózatokban részt vevő magyar irodalmárok karriertörténeteinek és az eltérő szerkezetű kulturális és művészeti mezők szövegekben láthatóvá különbségeinek vizsgálatával a következő kérdésekre keresik választ: Milyen nyomai vannak a magyar irodalom világirodalomba vezető útjainak?; Milyen módon alakította a világirodalom a magyar irodalmi kultúrát?; Milyen traszkulturális csomópontjai vannak a magyar irodalomban nyelvek, kultúrák, identitásformák és etnikum találkozásának?; Milyen tekintetben tartható a magyar irodalom a világirodalmi Közép-Európa paradigmájának?

A Hungarian Literature as World Literature laza időrendbe rendezett fejezetei a magyar irodalom történetének szinkronikus metszeteit nyújtják. Kötetünk első, Early Hungarian Literatures in European Networks című, első nagyobb részének két hosszabb fejezete mégis egyfajta történeti bevezetésként szolgál vállalkozásunkhoz. E két írás a 15. és 18. század közötti időszakból választott szerzők latinul és magyarul írt műveinek példáin keresztül azt mutatja be, hogy a Magyar Királyságból származó, gyakran többnemzetiségű írók hogyan helyezték el magukat és műveiket a nyugat-európai kulturális központok szellemi kihívásaira adott válaszként. Ezek a példák azt igazolják, hogy a magyar írók egyszerre pozícionálták munkájukat hazájuk irodalmi mezejében, illetve a tágabb európai, előbb a latin, utóbb valamilyen domináns európai vernakuláris nyelv által meghatározott kulturális színtéren belül.  Mindez már a világirodalom fogalmának kialakulása, főként pedig a hozzá tartozó központosított irodalmi tér és tudat megjelenése előtt így volt.

A magyar irodalom történetében a „modernség” kifejezés a nemzetközi kulturális termelés időszerű irányzatainak beható ismeretét és ezzel összhangban a művészi kifejezés formáinak, témáinak megújítására való törekvést is jelenti, párbeszédet az európai kulturális hagyományokkal. E szempont előtérbe helyezése érvényesül a kötet további nagy egységeiben, amelyek az elmúlt két évszázad irodalmi problémáinak, műveinek és szerzőinek vizsgálatára összpontosítanak. A világirodalom fogalmának születése egybeesik a nemzeti paradigma megjelenésével a kulturális termelésben, és a két fogalom által takart szellemi törekvések közötti feszültség jelentős hatással volt (és van) a magyar írók és kritikusoknak a nemzeti irodalom, mint kollektív vállalkozás funkcióiról és sajátosságairól folytatott vitáira. A 19. századtól kezdve a nemzet pozitív önképe a nemzetközi közösség visszajelzéseitől is függött, a nemzeti nyelven írott művek, mint a nemzeti identitás par excellence hordozóinak fordítása, keletkezési kontextusokon túli olvasása és befogadása, vagyis a világirodalom pedig eminens módon adott visszajelzést a külföldben rólunk élő képről, e kép saját önképünkhöz képest konstatált másságáról, illetve a különbségek lehetséges okairól.

A Geopoetical cordinates című fejezettömb írásai azt a kérdést feszegetik, hogy a globális irodalmi termelés tudataként értett világirodalom miféle kihívások elé állítja a magyar irodalom önmeghatározását. Pontosabban azt vizsgálják, hogy az irodalmi tevékenységüket a magyar irodalomhoz kötő szerzők miként viszonyulnak a világirodalom fogalmához, illetve más, a nemzetin túli irodalmi hagyományokhoz való tartozásukhoz.  Az olyan földrajzi fogalmak, mint „Európa”, „Közép-Európa”, „Kelet-Európa” (vagy akár „Kelet-Közép-Európa”), „Kelet és Nyugat” a kollektív identitásról és a kulturális hovatartozásról folyó intenzív viták tárgyát képezték a 19. és 20. század folyamán Magyarországon. A keleti és nyugati civilizációs értékekről szóló diskurzusok nemcsak ideológiai és politikai elkötelezettséget fejeznek ki, hanem a művészeti hagyományokkal és az ízléssel kapcsolatos döntéseket is jelentenek, és ezek a döntések ebben az időszakban a modernitásról szóló vitákat is meghatározták. A Political Literature, Literary Politics című egységbe rendezett írások a magyarországi politikai kontextus és az irodalom közötti összefüggéseket mutatják be. Az elemzések azt járják körül, hogy a totalitarizmus tapasztalatai, különösen a holokauszt és a náci terror, a kommunista diktatúra és az azt követő államszocialista rendszer milyen módokon határozták meg az irodalmi életet, sőt az ekkor keletkezett művek poétikai világát. Az e részbe gyűjtött esszék rávilágítanak arra, hogy az irodalmi művek hogyan segítették elő a történelmi tapasztalatok artikulációját és jobb megértését. A kötet záró része a On World Stage címet viseli. A „világszínpad” kifejezés egyrészt a magyar írók és műveik a színház és a film globális színterein való bemutatását és bemutatkozását, a sikeres kulturális transzfert segítő vagy gátló tényezők vizsgálatára utal, másrészt pedig a magyar irodalom külföldi elterjedésére és életére, illetve ennek legfontosabb eszközére, a fordításra.

A magyar irodalom hatékony külföldi közvetítésének feltétele, hogy a magyar irodalmi folyamatok elemzései is eljussanak az értő, az irodalmi folyamatokat befolyásolni képes nemzetközi szakmai közönséghez. A Hungarian Literature as World Literature című kötet mindezt olyan témák, műfajok, irodalomtörténeti problémák vizsgálatával kísérli meg, melyeknek nemzetközi tudományos közössége eleve érdeklődéssel fordul egy transzkulturális és transznacionális irodalmi jelenség sajátos magyar irodalmi megjelenése felé. A 21 esettanulmányból álló angol nyelvű kötet a nagynevű amerikai Bloomsbury Academic „Literatures as World Literature” sorozatában jelenik meg. A kötet többszerzős, intézményközi vállalkozás, mely a magyar összehasonlító irodalomtudomány középgenerációjának nemzetközi irodalomtudományi életben évek óta jelenlévő kutatói készítenek, akik közül jónéhányan hosszabb vagy rövidebb ideig külföldön dolgoztak (vagy jelenleg is dolgoznak). A kötet szerkesztői és szerzői köszönetüket fejezik ki a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalnak a támogatásért (K 138668 számú kutatási pályázat), amely lehetővé tette kötet elkészítését segítő két és fél éves kutatást.  Köszönetünket fejezzük ki továbbá a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének a kutatás befogadásáért, a munkánk során nyújtott szakmai és intézményes támogatásért.

Hungarian Literature as World Literature

edited by Péter Hajdu and Zoltán Z. Varga

(synopsis)

The Hungarian Literature as World Literature volume synthesizes important contemporary research on world literature while introducing Hungarian literature’s “worldliness” to an international readership. According to the logic of the “Literatures as World Literature” series by Bloomsbury press, a reader less familiar with a particular national context can gain new access to a local variation on an already familiar comparative or historical problem. Yet instead of searching for causal, mechanical and hierarchical types of influence exerted by world literature on Hungarian literature or investigating the latter’s sporadic occurrences on the “great stage” of literature in major languages, the Hungarian volume offers a more complex (and nuanced) way to reveal the multimodal relationships they form. It considers national literature as an open geo-poetical and geopolitical space, which is at once wider and narrower than the monolingual, nation-state oriented, territorially closed frame of observation, (so-called methodological nationalism) that characterizes most national literary historiography. In this intersectional space, the geopolitical reading proposed by the chapters in our volume discloses local transformations of broader poetical or ideological movements and their feedback into the world system, the geopolitical contexts behind poetic forms and narrative constructions. By providing this reading, the book hopes to create a vital link between the collecting and curating practices that preserve and disseminate Hungarian literature and a theoretical conversation that is being held in English, on an international level, about the future of the concept of “world literature”.

Even though a systematic and comprehensive account of the historical development of Hungarian literature was not our purpose, the question of historicity looms large in our volume. While its chapters are arranged in loose chronological order, they do not intend to set up a master-narrative of the Hungarian literature, but rather present synchronic intersections which do, however, have temporal dimensions. The two longer chapters in the first section of our volume, entitled Early Hungarian Literatures in European Networks, function as a historical introduction to our enterprise, drawing on examples from the 15^th through 18^th centuries, including works written in Latin and/or Hungarian. These chapters illustrate how writers from the Hungarian Kingdom, who frequently had multiethnic backgrounds, situated themselves and created their works in response to the intellectual challenges posed by Western European cultural centers. These examples serve to confirm that Hungarian writers positioned their work simultaneously within their own literary arena and the broader European cultural scene.

In the context of Hungarian literary and artistic history, the term “modernity” denotes a keen awareness of the actual waves and trends of cultural production, as well as an innovation of forms and themes of artistic expression in dialog with the European cultural traditions. This question is particularly evident in the subsequent sections of the volume, which are focused on the study of topics, works, and authors from the past two centuries. The advent of the concept of world literature coincides with the emergence of the national paradigm in cultural production, and the tension between these two terms has had (and continues to have) a significant impact on debates among Hungarian writers and critics regarding the functions and specificities of the national literature as a collective enterprise. Chapters examining Hungarian literati’s works in pre-modern, cosmopolitan and vernacular conditions demonstrate the different relationships between language, territory, power, and identity, as well as the meaning of circulation and cultural centers during this period. By looking at translations, cultural transfer, local variations on universal or global intellectual problems, the career trajectories of Hungarian writers active in European intellectual networks, and the visible differences between the diverse structures of cultural and artistic fields in the texts, we sought answers to the following questions:  What are the traces of Hungarian literature's pathways into world literature?  In what way did world literature shape Hungarian literary culture? What are the transcultural modes of the meeting of languages, cultures, forms of identity and ethnicity in Hungarian literature? In what respect can Hungarian literature be considered paradigmatic for Central European literature in relation to world literature? These fundamental questions resonate across individual contributions to the edited volume and serve to organize the volume’s chapters into five sections.

The chapters within each section are thematically connected, with the exception of the first section, the historical function of which is described above. The second section, entitled Imagining and Representing the Nation has a double focus.  First, it examines how literary works were created with the intention of establishing a favorable and exportable self-image through the medium of literature during the early nineteenth century, and the challenges encountered in this endeavor. Secondly, it analyses the role of literary periodicals in disseminating Hungarian literature in translation, and vice versa, how translations of foreign literature in periodicals, practiced often by the most prominent Hungarian authors of their times, influenced Hungarian literary modernity around the turn of the nineteenth and twentieth centuries. The chapters in the section Geopoetical Coordinates address the question of how world literature, as a consciousness of a global literary production, has defied the self-definition of Hungarian literature. More precisely, they examine the ways in which authors who identify their literary activity as part of Hungarian literature engage with the concept of world literature and their belonging to other literary traditions.  The geographical terms “Europe”, “Central-Europe”, “Eastern Europe” (or even “East/Central Europe”), “East and West” have been the subject of intense debates in Hungary regarding collective identity and cultural belonging throughout the nineteenth and twentieth centuries. Discourses on Eastern and Western civilizational values manifest not only ideological and political commitments, but also imply decisions about artistic traditions and poetical tastes, and these choices are visible in debates on modernity during this period. The section entetiled Political Literature, Literary Politics illustrates the interconnectivity between the political context and literary production in Hungary. It demonstrates how experiences of totalitarianism, especially the Holocaust and the Nazi terror, the Communist dictatorship and the subsequent state-socialist rule, have shaped literary life in the country. Furthermore, it highlights how literary works have facilitated a more profound articulation and a better understanding of historical experiences. The closing section of the volume, On the World Stage, can be understood in its double meaning. Firstly, the term “world stage” refers to  Hungarian writers and their works as presented in the global scenes of theatre and film, and the relevant chapters examine the conditions which favor or hinder the success of that cultural transfer. Conversely, the term “world stage” denotes the dissemination and the life of Hungarian literature abroad, with translation representing a pivotal conduit for this transmission.

The representative English-language volume, comprising 21 chapters preceded by an introduction, is the result of a multi-authored, inter-institutional undertaking conducted by a research group based in the Institute of Literary Studies of the Hungarian Research Network.  Its authors are primarily mid-career researchers of Hungarian comparative literature who have been present in international literary life for years, many of whom have worked abroad (or are currently working abroad) for longer or shorter periods. The editors and the authors of the volume express their gratitude to the Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (National Research, Development and Innovation Office) for their support, which enabled the research group to undertake this project over a two-and-a-half-year period (K 138668).  We also extend our appreciation to the Institute of Literary Studies in the HUN-REN Research Centre for the Humanities for hosting the research.